A Légió Hungária baranyai divíziója idén is megrendezte a Mecseki Láthatatlanok Emléktúrát. Az emléktúra az 1956-os szabadságharc során, a Mecsek erdeiben harcoló hősök előtt hajt fejet. A szovjetek, és a magyarországi bolsevikok ellen, ezen a tájon tartott a legtovább a fegyveres ellenállás.

 

Az alábbiakban egy rendhagyó beszámolót olvashatnak az egyik résztvevő tollából, amelynek keretén belül az egykori harcok eseményei, és a mostani túra élményei már-már irodalmi igényességű beszámolóban keverednek össze.

 

"Éjszaka van, sűrű a köd, valahol dörren a davajgitár. Leszakadt végtagban felbukva szusszan egyet Jóska, közben szemei az alatta tátogó Mecsek-kapu felé közeledő T-34-esen. Fülében dobol a vér. Kilőni, kilőni, kilőni...!

Túrázó csoportunk lábai alatt kopnak tovább a kapu lépcsői, Dr. Debreczeni László heroikus kitekintése a kezdő muníció. Tiszta érzelmek, világító értelem, stabilitás és hit. Ideológiai ellenségekkel és helytartóikkal kollaboráció elképzelhetetlen.


A Tettyéről beljebb hatolunk a Mecsekbe, 53 évvel később. Nem lőnek ránk, rétegesen öltözködtünk, esővédőnk is van. Ránk már másfajta tüzelőállásokból lesnek és eltérő likvidálást szánnak. A cél Dömörkapu, egy újabb karéj az ellenállók akkori világából. Ideiglenes főhadiszállás az erdő közepén, a világ legütőképesebb hadserege ellen. Szippantunk a nyirkos novemberi levegőből, tényeket hallgatunk a múltból minden állomáson és próbáljuk elképzelni milyen lehetett a decemberig húzódó ellenállás.


Kérlelhetetlen dörömbölés zúdul a Pisch ház ajtajára a hidegtől szikrázó novemberi égbolt alatt. Kinyitni! Offen! Offen!

Kétszázötven elszánt férfitekintet néz kérlelve farkasszemet a ház bizalmatlan urával. Még akkor sem tárja szélesebbre az ajtót, amikor hallja Kubica János "Béla" szavait, hogy a Pécsbánya, és Hird közötti szakaszon a szovjetek tüzelőállásokat vettek fel, valamint a Kozári erdészházhoz harckocsik vonultak. Szállás kell, itt Vágotpusztán. Még mindig érkeznek fel szabadságharcosok, akiket szintén katonai rendbe kell állítani itt, a főhadiszálláson, ahol néhány golyószóró, géppuska és egy Csepel is van. Kubica vállon veregeti az időközben felérő csapat vezetőjét és megkezdődik az eskütétel a sváb falu erdejének szélén. Utolsó csepp vérig testvér!



Tekintetünk a néhai sváb falu tizenkét házán jár végig, megáll a kis kápolnán és az erdőn. Elmegyünk a kopjafához és gondolatainkat összpontosítjuk, 300 élharcosra, akik megfelelő ellátmány, öltözék és fegyverek nélkül okoztak veszteséget a szovjet hadseregnek. Ezek tudatában ne lennének kötelességeink?




Az eső szakad, de továbbhaladunk a kismélyvölgyi patak partján, ahol a a természet szépségein is túlmutat ez a bizsergető történelmi atmoszféra.

Két szovjet járőr kaptat a Kecskehát gerincén, amikor a gyertyánfa ágai mögül dobtáras dördül és a felderítők elvágódnak. Jóska és egy bányász lapulnak még egy darabig kormozott- és a november végi hidegtől cserzett arccal, majd a fegyverekért indulnak. Már csak 58-an vannak, lentről tudják, hogy minden elveszett, nem küld a Nyugat csapatokat. Mennyi halott és halált megvető bátorság, a 12 évestől a 80 évesig. A szabadságharc győzött, mert megfogant!

A mecseki láthatatlanok utolsó lábnyomaiba taposva érkezünk fáklyát gyújtani az Ilonka pihenőhöz. Amíg a láng a Mecsek előtt elterülő város felé mutat, látjuk az utolsó tucat gerillaharcost amint délre veszik az irányt. Vékony tollkabátjukon hanyagul átvetve lóg a PPS, szájukban szovjetektől zsákmányolt cigaretta. Talpuk alól kigördülnek az utolsó mecseki sárgöröngyök, és égbe írja neveiket néma emlékezésünk."

 

Dicsőség a Hősöknek!

 

Légió Hungária

 

Kapcsolódó:

Egy túra, ahol besorozzák a résztvevőket... - Vitéz Vastagh György Emléktúra

Hősök nyomában - Fel a Mecsekbe (Mecseki Láthatatlanok Emléktúra 2018)

Egy éjszaka a fagyban - A doni hősök szellemét idéztük meg (2018)