Nyomtatás

Egy héttel a Becsület Napja után Mozgalmunk delegációja Drezdába utazott, hogy a magyar nacionalista tábort képviselhessük a terrorbombázások 75. évfordulóján.

 

A Festung Budapest rendezvénysorozat okozta közéleti vihar még le sem csillapodott, de a mozgalmi élet ettől nem állhat meg, hiszen február egy rendkívül erős hónap az európai nacionalizmus életében. Az események sorát Budapesten nyitottuk meg a Becsület Napjával, majd a drezdai felvonuláson vettünk részt, a sort pedig a szófiai Lukov Felvonulás zárja rövidesen. Mindhárom rendezvény abba a kategóriába esik, mely nem csak az adott országok baloldali erőit kényszeríti hangos jajveszékelésre, de a nemzetközi sajtó is kiemelt figyelmet szentel az eseményeknek.

Bár a földrajzi távolságok nem indokolták volna, de múlt pénteken (2020.02.14.) küldöttségünk a Ruhr-vidéken, Dortmundban landolt, hiszen erős bajtársi szálak fűznek minket a Die Rechte helyi szervezetéhez. Innen közelítettük meg Kelet-Németországot az Európa Erőd Szövetség három társszervezetével (Die Rechte – Németország, Bolgár Nemzeti Unió – Bulgária, Légió Hungária – Magyarország), és mintegy 120 környékbeli némettel közösen.

Német, bolgár és magyar bajtársak a Ruhrkämpfer Ehrendenkmal emlékműnél, Dortmundtól nem messze, Bochumban.

Konvojunk két nagy, és egy kisbusszal küzdötte le a több mint 500 kilométeres távolságot, hogy ott a szövetségi rendszerünkhöz tartozó Les Nationalistes-el (Franciaország) kiegészülve csatlakozzunk ahhoz a legendás felvonuláshoz, mely a 75. évforduló alkalmából rég nem látott méreteket öltött.

Az ország különböző irányaiból érkező bajtársaknak égtájak szerint adják meg a gyülekezőpontokat, sokszor az utolsó pillanatban véglegesítve a helyszínt. Ezzel az antifa és a rendőrség dolgát is megnehezítik. Előbbiek előszeretettel gyújtják fel a parkoló buszokat, míg utóbbiak indoklás nélkül zárhatják le az utat, hogy akadályozzák a rendezvényre érkezőket. Mi az "északi" gyülekezőpontra voltunk hivatalosak.

A német nacionalista szervezetek szinte kivétel nélkül tették félre a mozgalmi zászlót, és emelték a magasba a gyász fekete lobogóját, illetve az egykori dicsőséges „Scwarz-Weiß-Rot” trikolórt, hogy egy 2500-3000 fős menettel üzenjék a világnak: „A halottak nyitják fel az élők szemét”.

Menetünk kilométerekre nyúlt el a 75 esztendővel ezelőtt földi pokollá változtatott városban, elképesztő számú rendőr, és pár száz antifa ellentüntető kíséretében.

Az eredetileg 6 kilométerre tervezett felvonulás mindössze egyharmadát sikerült megtartani, ugyanis annak ellenére, hogy a szélsőbaloldaliak nem képviseltek jelentős erőt, egy helyen sikerült átjutniuk a rendőrsorfalon, és az út közepére leülve „eltorlaszolták” útirányunkat. Értelemszerűen a helyszínen szolgálatot teljesítő rendőri erőknek másodpercekbe tellett volna szabaddá tenni az utat (rólunk nem is beszélve…), de a biztosítás parancsnoka az egyszerűbb utat választotta: 3000 fegyelmezett felvonuló, előre bejelentett megemlékezését terelték el, és rövidítették le jelentősen, mert 15 félkegyelmű leült az út közepére.

A vonulást követő kegyeleti megemlékezésre Drezda vasútállomása mellett került sor.

A helyi NPD két tagjának köszönhetően egy olyan aktussal vette kezdetét az esemény, mely a számos nemzetközi delegációnak is éppolyan átütő erővel tolmácsolta a drámai hangulatot, mint a németeknek. Zenei aláfestés mellett elhangzott az összes német település neve, melyek a légi-terror áldozatai lettek. Magyarként maximálisan át tudjuk érezni, hogy mindez milyen tragikus örökséget jelent, de a részben, vagy egészben porig bombázott települések végtelennek tűnő sora nyomasztóan hatott ránk is.

A külföldi delegációk képviselői közül Mozgalmunk volt az első, aki a mikrofonhoz léphetett. Vezetőségi tagunk Incze Béla beszéde alább változtatás nélkül olvasható el:

"Bajtársak!

Hatalmas megtiszteltetés, hogy a legendás drezdai felvonuláson szólhatok hozzátok! Fiatal, kezdő aktivistaként önmagában csak az egy álom volt, hogy egyszer majd részt vegyek ezen az eseményen, most pedig itt állhatok és megoszthatom veletek gondolataimat. Köszönöm!

A 75 évvel ezelőtti tragikus események vitathatatlan epicentruma Drezda volt. A város, aminek brutális elpusztítása semmilyen katonai előnnyel nem járt ellenségeink számára, mindössze az aberrált bosszúvágyuk csillapítását szolgálhatta. A mai napig világszerte üldöznek idős embereket, mert önjelölt szervezetek, és az ügyészségek szerint annak idején bűnöket követtek el. Nem voltam ott, nem tudhatom, hogy egy konkrét személy mit tett, vagy mit nem tett. Azonban gyújtóbombákkal megolvasztani a betont, hogy egy civilizáció a szó szoros értelmében süllyedjen el a forró lávában, ugyanezen civil és hivatalos szervek szerint nem bűncselekmény.
 
75 év távlatában pedig azt tapasztalhatjuk, hogy ezen beszédemmel Európa több országában súrolom a törvényesség határait. Hát, ez lenne a "szent szabadság", amit zászlajukra tűztek azok, akik megnyitották a pokol kapuit Budapesten, Drezdában, és úgy általában az egész világon?
 
Drezda több tekintetben is szimbólum kell, hogy legyen számunkra. Az olvadt betontengerben elsüllyedő civilizáció a halál szimbóluma. Azonban ez a nagy múltú felvonulás, ahol emléket állítunk az áldozatoknak nem csak a gyászt szimbolizálja, hanem az életet is! Innen kiáltjuk, hogy "Vagyunk!" Vagyunk örökösei egy letűnt kornak, és ilyen módon vagyunk főnixmadár, mely hamvaiból feltámadva hírdeti, hogy vérükből új hajtás sarjad!"

Az Európa Erőd Szövetség képviselői közül Zvezdomir Andronov, a BNS vezetője osztotta meg gondolatait a tömeggel, majd többek közt egy amerikai fiatalember és az európai hazafias körökben népszerű Nick Griffin is hangsúlyozták, hogy az európai kultúrkörhöz tartozó nemzeteknek össze kell fogniuk, de mindenekelőtt számot kell adni a múltról: Drezda bombázása embertelen cselekedet volt, mely háborús bűncselekmény.

Zvezdomir Andronov, a BNS vezetője.

Szónok az USA-ból.

Nick Griffin az Egyesült Királyságból.

A 75. évfordulóra sikerült mind létszámában, mind színvonalában az elmúlt évek legkomolyabb megemlékezését, és felvonulását tető alá hozni a német nacionalista csoportoknak.

Sajnos ennek ellenére sem lehetünk elégedettek, hiszen az antifa (egyértelmű rendőri segítséggel) lerövidítette a felvonulást, majd legkevesebb egy esetben támadást intézett a felvonulásról hazaigyekvők ellen. Egy Drezdától nem messze lévő vasútállomáson, Wurzenben rohanta le az antifa többszörös túlerőben a hazafelé tartó nacionalistákat. Sajnos ketten súlyos sérülésekkel kerültek kórházba.

Vértócsa a wurzeni támadás helyszínén.

Zárszóként ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Mozgalmunk és a magyar nacionalisták nevében, német bajtársainknak a meghívásért, és a vendéglátásért. A küzdelem folytatódik, vált vállnak vetve. A holnap már a miénk!

 

Légió Hungária