"Tehát összefoglalva azon megy a vita, hogy ki uralja az emberek emlékeit, kinek van hatalmában a múltat elmesélni saját szájíze szerint, ki uralja a történelmet, a múltat és ezáltal a jelen és a jövő képzeletét, elméit, döntéseit. Ebbe a játékba pedig beleszólt az alulról szerveződő hőskultusz, ami egy kisebbség áldozatairól a többség hőseire irányította egyre inkább a figyelmet Budapest ostroma kapcsán."
Egy évvel ezelőtt, amikor minden fennakadás nélkül bonyolítottuk le a Festung Budapest rendezvénysorozatot, és támogattuk jelenlétünkkel a Budai Kitörés Emléktúra szervezőit valószínűleg még senki sem gondolta, hogy a 2020-as év milyen kihívások elé állít minket. De, ha valaki akkor azt állítja, hogy mindez 2021-re is kihat, akkor hangos kacagás tört volna fel sokakból. Sajnos a vírus, és az egyre kínosabbá váló, indokolatlan korlátozások nemhogy a közterületi megemlékezéseket lehetetlenítették el, de nehézségeket támasztottak még egy túra lebonyolításával kapcsolatban is. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a túra szervezőinek, külön kiemelve Alkay Zsoltot "Kalózt", aki hosszú évek óta rendületlen elszántsággal szervezi meg az emléktúrát. Lentebb Zsolt beszámolója olvasható, melyből kiderül, hogy több hasonló kategóriába eső rendezvényt lemondani kényszerültek a szervezők, ilyen módon a Budai Kitörés Emléktúra megtartása az egyetlen közösségi megemlékezéssé emelte 2021-ben a kitöréssel összefüggésben. Köszönjük a lehetőséget, és a bizalmat!
Mozgalmunk túrázói önálló csoportot alkotott a résztvevők közt. Lentebb a főszervezői beszámoló, és résztvevőink fotói, videója találhatóak.
"A koronavírus miatti szigorítások, különösen megnehezítették idén a szervezést. Sajnos emiatt elmaradt a "Kitörés 60" teljesítménytúra, illetve a "Doni Hősök Emléktúra" rendezvény, amelyet úgy módosítottak, hogy február 14-ig, bárki egyénileg, vagy kis létszámú csoportokban teljesítheti azt, ha legalább három katonasírt, vagy háborús emlékművet felkeres és azt fényképekkel igazolja. De az eddigi nagy, közös doni katonahőseinkre való emlékmenet idén elmaradt.


Amikor menetkész volt a száz fős csapat, hangosbeszélőn ismertetésre kerültek a fentebb említett szabályok, kérések. Majd a nemrég a világhálóra felkerült "Gyilkosok emlékműve" uszító, minden forráskritikát mellőző kisfilm kapcsán: "Ha jobban belegondolunk, akkor a "Becsület Napja", kitörés túrák, Doni emlékmenetek, II.világháborús hagyományőrzés, a kitöréses sírkeresztek, emléktáblák emlékezetpolitikai kihívást jelentenek az adott kormányok részére. Azért kihívás, mert nem állami, önkormányzati szervezés eredményei, tehát nem a hivatalos emlékezetpolitika következményei. Ezért azok nem állnak összhangban a nemzetközi emlékezetpolitikai trendekkel, amik elfogadása "segíti" az ország külkapcsolati érdekérvényesítését a háború utáni győztes Nagyhatalmak irányában. Többek közt ezért nincs köztéri Kitörés emlékmű Budán. A XII. kerületi Turul-szobor ellen is bevetettek mindent, Pokorni Zoltán polgármester úr össze is omlott alatta. Tehát összefoglalva azon megy a vita, hogy ki uralja az emberek emlékeit, kinek van hatalmában a múltat elmesélni saját szájíze szerint, ki uralja a történelmet, a múltat és ezáltal a jelen és a jövő képzeletét, elméit, döntéseit. Ebbe a játékba pedig beleszólt az alulról szerveződő hőskultusz, ami egy kisebbség áldozatairól a többség hőseire irányította egyre inkább a figyelmet Budapest ostroma kapcsán. Ez pedig emlékezetpolitikai értelemben egy sikeres vállalkozás, főleg a mi alulról szervezkedő létszámunkat, anyagi lehetőségeinket, lobbierőnk hiányát figyelembe véve."


Innen az Oroszlán-sziklát érintve, - az országos kéktúra útvonalán - a Vadaskerti emlékmű és egykori légvédelmi állásrendszer mentén elhaladva, értük el a Homok-hegy (340 m) aljában található katonasírt.

Itt Hingyi László: Budapest ostroma III. kötet, 120-121 oldalról került felolvasásra a következő visszaemlékezés:
Majd az idő szűke miatt, csak fél perces néma főhajtással adóztunk az itt hősi halált halt katonák emléke előtt. Innen a Vitorlázó repülőtéren keresztül, a Paprikás-patakon átkelve jutottunk el a török időkben elpusztított, - mára szépen helyrehozott - Gercse templomhoz.

Falán az 1945. február 11-i Budai Várból való kitörés 58. évfordulóján, a Pesthidegkúton és környékén elesett és kivégzett katonák emlékére állította 2003. "Halottak napján" a Pesthidegkúti Városrész Önkormányzata kőtáblájánál helyeztük el koszorúnkat,s róttuk le kegyeletünket egy ima mellett. Itt a következő részlet hangzott el:




Innen a Tök-hegyen (379 m) és a Szarvas-hegyen (356 m) át haladva értük el a sárga háromszög jelzésen a pesthidegkúti Kálvária-hegy (384 m) meredek kálvária útját. Sajnos a kilátásban nem lehetett gyönyörködni, mert egész utunk során, tejföl szerű ködben haladtunk. Emiatt a leghíresebb, legtöbb mozinézőt vonzó film (összesen több mint tízmillióan vettek annak idején mozijegyet az Egri csillagok című történelmi filmünkre) forgatási helyszínét nem láthattuk Pilisborosjenő irányába.



A Kálvária-hegy tetejéről, a solymári oldal lankáin leereszkedve értük el az ötödik állomásunkat, a negyedik katonasírt, ahol a következő rész került felolvasásra:


Majd katonás tiszteletadással kerültek koszorúk, mécsesek e katonasírra is. Utunk lefele vitt, jelöletlen erdei csapáson jutottunk ki a Solymár - Pesthidegkút közötti főúthoz, melyen szabályosan átkelve, azonnal elkezdtünk felkapaszkodni a sárga turistajelzésen a Kakukk-hegyen át a Kerek-hegyre (419 m). Gyakorlatilag innentől Perbál széléig, a sokak által ismert kitörés 60 teljesítménytúra útvonalán haladtunk. A volt zsíros-hegyi turistaház romjainál, két önkéntes segítőnk várta a folyamatosan beérkező csoportokat meleg teával és zsíros kenyérrel. Ekkor jelezték a végéről adóvevőn, a 10-es csoport vezetője, hogy 4 fő kiszáll, mert eddig tervezték úgyis túrájukat. További két bajtárs a kék jelzést elérve nem Nagykovácsi felé, hanem véletlenül Budapest felé fordult vissza. Ők még időben kértek, és kaptak telefonon útbaigazítást. E frissítőpontnál három vidéki emléktúrázónak fel lett ajánlva, hogy az egyik teát osztogató bajtársunk autójával elviszi őket Budapestre, hogy időben hazaérjenek. Éltek a legények e lehetőséggel, majd egy újabb körrel még két másik túrázó is csatlakozott ilyen fuvarhoz.

Nagy-Szénás (550 m) kaptatóiján feljutva, a kilátás megint elmaradt a hatalmas köd miatt. Ellenben az egykoron itt kialakított légvédelmi állás, majd kicsit lejjebb a köré épített gyalogsági védvonal árkaiban gyönyörködhettünk. A kék jelzésről a kék + jelzésre térve értük el a Kutya-hegyet (558 m), majd onnan a Nagykovácsiból Perbálra vezető régi római utat, egyben sárga turistaútvonalat. Itt ismét elköszönt tőlünk két bajtárs, s gyalog mentek be Nagykovácsira. Perbálig erről csak a Mária útra tértünk át, amely végig párhuzamosan fut egy hegygerinccel odébb e régi római úttól, de lényegesen jobb minőségű, kevésbé saras, dagonyás a mostani enyhe télnek köszönhetően. Végül 89 fővel értünk be Perbál szélére, ahol egy adományozó szervezetnek köszönhetően, kitörés emléktúra jelvények és emléklapok kerültek kiosztásra, továbbá az általuk szervezett külön busszal lehetett visszajutni a fővárosba.
Az idei emléklapra Kalándy Imre (1878-1945) altábornagy képe került, rövid leírással: "Az I.világháborúban majdnem az összes elnyerhető kitüntetést elnyerte, mint rohamszázad parancsnok. Ekkor kapta katonáitól a "Rohampápa" nevet.


Alkay Zsolt
Légió Hungária - Budai Kitörés Emléktúra
Kapcsolódó:



