Mozgalmunk országszerte a Don-kanyar hősei előtt tisztelgett.

 

A Légió Hungária szellemiségéből fakadó módon január 12-én tagjaink nem csak és kizárólag egy tragédiába torkolló, vesztes vállalkozás áldozatairól emlékeztek meg. A 2. magyar hadsereg egy inváziós sereg volt, mely hazáját elhagyva, idegen földön küzdött a bolsevik rém ellen. A jogszerű hódító háború pedig a harcos szemléletmód értelmében, magasabb rendű, mint a védekező.

Amikor mécseseink meggyulladtak, olyan harcosok előtt tisztelegtünk, akik hódító hadjáratra indultak. Ma már tudjuk, hogy a vállalkozás tragédiába fulladt, de fontos, hogy szemléletmódunkban a gyász mellett a büszke öntudat is jelen legyen. A hazai, modern történelemoktatás mindig azt domborítja ki, hogy mikor érte nemzetünket csapás; mikor kerültünk ki vesztesként háborúkból; mikor vesztettük el függetlenségünket, ez pedig ellehetetleníti az egészséges büszkeség kialakulását.  Ebből kifolyólag számunkra december elseje nemcsak gyásznap, hanem a Székely Hadosztály megalakulásának emléknapja, illetve az I. világháború után hazatérő katonák nem vesztesek, hanem az olasz frontot lövészárok-buzogánnyal rommá verő hősök, a 2. magyar hadsereg katonái pedig azok a férfiak, akik mélyen benyomultak a Szovjetunióba egy invázió keretében. Dicsőség és hála nekik!

A Hadak Útján találkozunk!

 

Légió Hungária