"Reméljük, évek múlva már komolyabb szervezés nélkül is természetes lesz a nacionalista közösség számára február 11-én néhány égő mécsessel felsétálni a Széna tér és a Kapisztrán tér közötti szakaszra, hogy ezen a napon mindig egy fényfüzér emlékeztessen azokra, akik a legdrágábbat, az életüket adták Budapestért, Magyarországért és Európáért!"

 

1945-ben ezen az estén indult el a II. világháború egyik legkockázatosabbnak tűnő katonai vállalkozása, a szovjet csapatok által körülzárt Budai Várból való kitörési kísérlet. Az addigi védekező szerepből támadókká előlépő, főleg magyar és német katonák egy utolsó rohamot vezényelve kísérelték meg keresztültörni az ellenséges ostromgyűrűt, mely során már a legelső szakaszokon is hatalmas emberveszteségeket szenvedtek el. Rájuk kívántunk emlékezni egy fénylánccal, amelyben minden mécses egy elesett katona emlékére ég.

A Magdolna-torony melletti kis sétányon kezdtük el elhelyezni a mécseseket.


Ekkor már a Légió Hungária tagságán kívül velünk voltak német és norvég bajtársaink, valamint magyar nacionalisták is szép számban kezdtek érkezni. Az időjárás sajnos nem kedvezett, a viharos erejű szélben, ha sikerült is meggyújtani egy-egy mécsest, azok hamar el is aludtak. Nem adtuk fel természetesen, és sikerült megtalálni azokat a szélvédettebb helyeket, ahová már nyugodtan helyezhettük el az emlékezés gyertyáit.



A fényfüzér lassan, de biztosan elérte a Bécsi kaput, ahonnan egy rövid szakaszon a Várfok utcán, majd az Ostrom utcán haladt lefelé egészen a Széna térig.



Szerencsére folyamatosan érkeztek segítők, és ahogy haladtunk lejjebb, úgy lett egyre kevésbé akadályozó a szél is.



Persze volt, akinek nem tetszett a megemlékezésünk, és elkezdte a háza előtti részen felrugdosni a mécseseket, de hallgatott a szép szóra és hamar jobb belátásra tért emberünk. Szerencsére másfajta vélemények is akadtak. Turisták érdeklődtek miért is tesszük ezt, és a választ hallván elismerésüket fejezték ki, míg volt olyan a környéken élő idős hölgy is, aki külön megköszönte az emlékezésnek ezt a formáját, mivel a nagypapája is a kitörő katonák között veszítette életét. Mondhatjuk, hogy az ilyen pillanatokért (is) érte meg a széllel szembeszállva, folyamatosan újra és újra gyújtani a mécseseket.



Erőfeszítéseinket siker koronázta, hiszen este nyolc órára folyamatos fényfüzér, vagyis több száz mécses égett a Kapisztrán tértől a Széna térig.



Köszönjük mindenkinek, aki a helyszínen csatlakozott, vagy bármilyen módon hozzájárult akciónkhoz, melyet a Légió Hungária szokás teremtő céllal hirdetett meg. Reméljük, évek múlva már komolyabb szervezés nélkül is természetes lesz a nacionalista közösség számára február 11-én néhány mécsessel felsétálni a Széna tér és a Kapisztrán tér közötti szakaszra, hogy ezen a napon mindig egy fényfüzér emlékeztessen azokra, akik a legdrágábbat, az életüket adták Budapestért, Magyarországért és Európáért!




Légió Hungária

További képek az eseményről: