Történelminek is nevezhető időszakon van túl nem csak Mozgalmunk, a Légió Hungária, de nyugodtan kijelenthetjük: Európa szélsőjobboldali szervezeteinek egy része áprilisban Ungváron és Szófiában egy olyan új útra lépett együtt, amely megfelelő alap lehet a XXI. század kihívásaira adott reakcióhoz.



Nem újdonság, elcsépelt, de rögzítsük: Ma az általunk, nacionalisták, hazafiak, patrióták által elképzelt, megélt Európa eszményét és annak létét súlyos veszély fenyegeti. Az egyik a II. világháború után végérvényesen széles teret nyerő modern, balliberális világnézet és annak kultúra romboló hozadéka, a másik pedig a részben ebből fakadó és ezzel együtt fokozatosan erősödő, a harmadik világ országaiból kontinensünk felé áramló illegális migráció.

Míg előbbi a keleti blokk országaiban is kifejtette áldásosnak finoman sem nevezhető hatásait, addig utóbbival a posztkommunista országok csak az elmúlt évtizedekben kezdtek közelebbről ismerkedni. Fontos leszögezni: A migránsválság nem 2015-ben, vagy 2018-ban kezdődött, legfeljebb az "egybites" kormánypropaganda lelkes olvasói számára. Jelen sorok írója nagyon jól emlékszik azokra a kerekasztal beszélgetésekre, újságcikkekre, blogbejegyzésekre, melyek már 2010 környékén is a közeljövő legnagyobb kihívásának és veszélyének tartották a tőlünk Nyugatabbra már akkor is nagyon erős illegális migrációt. Érdemes megjegyezni, hogy amikor Magyarországon is fizikai valósággá vált 2014-2015 környékén a déli határon való tömeges bevándorlás, csak nagyon kevesen éreztük úgy, hogy ezzel a problémával tevőlegesen foglalkozni kell. Rajtunk nem múlt, és szerénytelenség nélkül mondhatjuk, a 2015 nyarán alig két tucatnyi aktivista által végzett munka is hozzájárult ahhoz, hogy a probléma szélesebb társadalmi visszhangot és érdemi reakciót kaphasson.

A fenti folyamatoknak azonban más hozadéka is akadt. Kelet-Európa történelmének utóbbi évszázada jelentős megosztottságot teremtett az itt élő népek között. A sok esetben jogos, vagy legalábbis jogosnak tűnő sérelmek sokáig bénítani látszottak a térség nacionalistái közötti együttműködésének lehetőségét, bármilyen témában. A széles körben eluralkodott sovinizmus nem engedett teret a legminimálisabb kommunikációnak sem, miközben a nemzeti karaktert meghatározó történelmet sok esetben "kiváló" sci-fi és fantasy szerzők agyszüleményei határozzák meg a térség országaiban, táplálva és tovább erősítve a szomszédok iránti gyűlöletet - ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne mit helyére tenni a múlt eseményeinek értékelésében és megítélésében, de ez már egy másik írás témája lehetne.

Azonban úgy tűnik, felnőtt egy új generáció, amelyik nem a múltba réved, nem az egyébként sok esetben üres formai hagyományőrzésben, vagy a hétvégi koncert-radikalizmusban látja a megmaradás egyetlen lehetőségét. Fiatal, tettre kész nacionalisták, akiknek nem mások gyűlölete a motiváció, hanem sajátjuk szeretete. Egy olyan generáció, mely akarja és képes az ősi erényeket és értékeket a mai viszonyok közé átültetve hitelesen megjeleníteni, és így a hamu őrzése helyett a lángot valóban tovább adni, hogy az ismert mondásra is hivatkozzak a hagyományok kapcsán.

Ez pedig az egyik sarokpont annak az új jobboldali mentalitásnak és mechanizmusnak megteremtéséhez, melyet a Légió Hungária is céljaként határozott meg létrejöttekor. Ez a generáció felismerte azt is, hogy teljesen felesleges olyan kérdéskörök miatt éket verni egymás népei közé, melyekre jelenleg semmilyen ráhatásunk nincs, és melyek éppen azoknak az erőknek kedveznek, akik a világnézetünk szerinti Európa eszmény utolsó maradványait is szét akarják zúzni, el akarják törölni.

A nyugati nacionalista szervezetek a hatvanas-hetvenes évek óta néznek szembe azokkal a veszélyekkel, melyek az utóbbi években egyre látványosabban jelentek meg az egykori vasfüggönytől keletre található országokban. Ez pedig a térségben is új helyzetet hoz létre. Az együttműködés szomszédaink, vagy Európa hasonlóan gondolkodó szervezeteivel, mozgalmaival nem jelenti azt, hogy le kellene mondanunk például a határon túli magyarság jogairól, vagy el kell engednünk törekvéseiket. Nem jelent lemondást semmiről. Jelenleg éppen úgy áll a helyzet, hogy az általunk megmenteni akart Európa egy nagy és szürke multikulti masszában oldódhat fel, akkor pedig nemhogy a határon túl, de a határon innen élő magyarság fogalmának sem lesz semmi értelme.

Meg kell őriznünk szokásainkat, kultúránkat, hagyományainkat, meg kell őriznünk őseink hagyatékát, ez nem vitás. Jelenleg azonban az egész keret van végveszélyben, amelyben a fentieket egyáltalán értelmezni lehet. Sokszor, sokan elmondták már: háború zajlik rasszok és civilizációk között az élettérért. Ehhez a harchoz a mi mozgalmainknak is hozzá kell tennie a tőle telhetőt, és ha ebben egymásra, mint szövetségesekre is számíthatunk, az a mi túlélési esélyeinket is csak növelheti.

Lipták Tamás - Légió Hungária

Kapcsolódó:

A lenácizásról
A szólásszabadság illúziója
A kommunizmus legnagyobb áldozata - A nemes jellem
Világnézet