Történelminek is nevezhetÅ‘ idÅ‘szakon van túl nem csak Mozgalmunk, a Légió Hungária, de nyugodtan kijelenthetjük: Európa szélsÅ‘jobboldali szervezeteinek egy része áprilisban Ungváron és Szófiában egy olyan új útra lépett együtt, amely megfelelÅ‘ alap lehet a XXI. század kihÃvásaira adott reakcióhoz.
Nem újdonság, elcsépelt, de rögzÃtsük: Ma az általunk, nacionalisták, hazafiak, patrióták által elképzelt, megélt Európa eszményét és annak létét súlyos veszély fenyegeti. Az egyik a II. világháború után végérvényesen széles teret nyerÅ‘ modern, balliberális világnézet és annak kultúra romboló hozadéka, a másik pedig a részben ebbÅ‘l fakadó és ezzel együtt fokozatosan erÅ‘södÅ‘, a harmadik világ országaiból kontinensünk felé áramló illegális migráció.
MÃg elÅ‘bbi a keleti blokk országaiban is kifejtette áldásosnak finoman sem nevezhetÅ‘ hatásait, addig utóbbival a posztkommunista országok csak az elmúlt évtizedekben kezdtek közelebbrÅ‘l ismerkedni. Fontos leszögezni: A migránsválság nem 2015-ben, vagy 2018-ban kezdÅ‘dött, legfeljebb az "egybites" kormánypropaganda lelkes olvasói számára. Jelen sorok Ãrója nagyon jól emlékszik azokra a kerekasztal beszélgetésekre, újságcikkekre, blogbejegyzésekre, melyek már 2010 környékén is a közeljövÅ‘ legnagyobb kihÃvásának és veszélyének tartották a tÅ‘lünk Nyugatabbra már akkor is nagyon erÅ‘s illegális migrációt. Érdemes megjegyezni, hogy amikor Magyarországon is fizikai valósággá vált 2014-2015 környékén a déli határon való tömeges bevándorlás, csak nagyon kevesen éreztük úgy, hogy ezzel a problémával tevÅ‘legesen foglalkozni kell. Rajtunk nem múlt, és szerénytelenség nélkül mondhatjuk, a 2015 nyarán alig két tucatnyi aktivista által végzett munka is hozzájárult ahhoz, hogy a probléma szélesebb társadalmi visszhangot és érdemi reakciót kaphasson.
A fenti folyamatoknak azonban más hozadéka is akadt. Kelet-Európa történelmének utóbbi évszázada jelentÅ‘s megosztottságot teremtett az itt élÅ‘ népek között. A sok esetben jogos, vagy legalábbis jogosnak tűnÅ‘ sérelmek sokáig bénÃtani látszottak a térség nacionalistái közötti együttműködésének lehetÅ‘ségét, bármilyen témában. A széles körben eluralkodott sovinizmus nem engedett teret a legminimálisabb kommunikációnak sem, miközben a nemzeti karaktert meghatározó történelmet sok esetben "kiváló" sci-fi és fantasy szerzÅ‘k agyszüleményei határozzák meg a térség országaiban, táplálva és tovább erÅ‘sÃtve a szomszédok iránti gyűlöletet - ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne mit helyére tenni a múlt eseményeinek értékelésében és megÃtélésében, de ez már egy másik Ãrás témája lehetne.
Azonban úgy tűnik, felnÅ‘tt egy új generáció, amelyik nem a múltba réved, nem az egyébként sok esetben üres formai hagyományÅ‘rzésben, vagy a hétvégi koncert-radikalizmusban látja a megmaradás egyetlen lehetÅ‘ségét. Fiatal, tettre kész nacionalisták, akiknek nem mások gyűlölete a motiváció, hanem sajátjuk szeretete. Egy olyan generáció, mely akarja és képes az Å‘si erényeket és értékeket a mai viszonyok közé átültetve hitelesen megjelenÃteni, és Ãgy a hamu Å‘rzése helyett a lángot valóban tovább adni, hogy az ismert mondásra is hivatkozzak a hagyományok kapcsán.
Ez pedig az egyik sarokpont annak az új jobboldali mentalitásnak és mechanizmusnak megteremtéséhez, melyet a Légió Hungária is céljaként határozott meg létrejöttekor. Ez a generáció felismerte azt is, hogy teljesen felesleges olyan kérdéskörök miatt éket verni egymás népei közé, melyekre jelenleg semmilyen ráhatásunk nincs, és melyek éppen azoknak az erőknek kedveznek, akik a világnézetünk szerinti Európa eszmény utolsó maradványait is szét akarják zúzni, el akarják törölni.
A nyugati nacionalista szervezetek a hatvanas-hetvenes évek óta néznek szembe azokkal a veszélyekkel, melyek az utóbbi években egyre látványosabban jelentek meg az egykori vasfüggönytől keletre található országokban. Ez pedig a térségben is új helyzetet hoz létre. Az együttműködés szomszédaink, vagy Európa hasonlóan gondolkodó szervezeteivel, mozgalmaival nem jelenti azt, hogy le kellene mondanunk például a határon túli magyarság jogairól, vagy el kell engednünk törekvéseiket. Nem jelent lemondást semmiről. Jelenleg éppen úgy áll a helyzet, hogy az általunk megmenteni akart Európa egy nagy és szürke multikulti masszában oldódhat fel, akkor pedig nemhogy a határon túl, de a határon innen élő magyarság fogalmának sem lesz semmi értelme.
Meg kell Å‘riznünk szokásainkat, kultúránkat, hagyományainkat, meg kell Å‘riznünk Å‘seink hagyatékát, ez nem vitás. Jelenleg azonban az egész keret van végveszélyben, amelyben a fentieket egyáltalán értelmezni lehet. Sokszor, sokan elmondták már: háború zajlik rasszok és civilizációk között az élettérért. Ehhez a harchoz a mi mozgalmainknak is hozzá kell tennie a tÅ‘le telhetÅ‘t, és ha ebben egymásra, mint szövetségesekre is számÃthatunk, az a mi túlélési esélyeinket is csak növelheti.
Lipták Tamás - Légió Hungária
Kapcsolódó:
A lenácizásról
A szólásszabadság illúziója
A kommunizmus legnagyobb áldozata - A nemes jellem
Világnézet