A dicsőség nem a tömegé, hanem a keveseké - Nyugat-Magyarország hősei előtt tisztelegtünk képes, videós beszámoló
A Hűség Napján, a Mozgalmunk nyugat-magyarországi divíziója, ismételten megemlékezésre hívta az érdeklődőket.
Immáron negyedik alkalommal tisztelegtünk a nemzet hűséges fiai, a Rongyos Gárda harcosai előtt. Ez volt az első alkalom, hogy a soproni Lővérekben található Felkelő emlékmű és környezete, nem fehér lepelbe burkolózva fogadott minket. Így tehát havat lapátolni ezúttal nem kellett, ám a hideg, nyirkos idő azért okozott némi kellemetlenséget. Ennek ellenére valamivel több mint félszázan gondolták úgy, hogy a komfortzónájukból némileg kilépve, megtisztelik az eseményt a jelenlétükkel.
103 évvel ezelőtt a Rongyos Gárda harcaihoz, most a megemlékezéshez csatlakoztak bajtársak az ország távolabbi szegleteiből is.
Egy rövid gyülekező után, fáklyák fényei mellett vonult az emlékműhöz a menet. A megemlékezésen egy bajtársunk, felkelő ruhába öltözve állt díszőrséget, ezzel is emelve az esemény fényét.
Az egybegyűltek köszöntése után, Kovacsics Norbert, a Légió Hungária tagja kezdte a felszólalások sorát.
Beszédét az ország akkori állapotainak ismertetésével kezdte. Majd emlékeztetett, hogy a trianoni diktátum okozta lelki sebek, a korona elértéktelenedése okán megtapasztalt nyomor sem tudta megtörni a nemzetet, hiszen:
„akadtak olyan fiai a magyar hazának, akik a reménytelenség óráiban sem estek pánikba, nem temetkeztek letargiába és a közönyösség süppedő mocsarát is nagy ívben kerülték. Ők meghallották a haza segélykiáltását és tétovázás nélkül megragadták, a magyar nemzet kezéből kicsavart véres kardot!”
Ez a harcos mentalitás volt, ami elvezetett a sikeres soproni népszavazásig.
„Hálával tartozunk az urnák falai között Magyarországra voksoló polgároknak is, de ezen a napon elsősorban a Rongyos Gárda harcosainak kell köszönetet mondanunk. Ők a vérük hullajtásával tettek tanúbizonyságot hűségükről. A Hűség Napja, az ő napjuk.”
Nekünk az ő példájukból kell erőt merítenünk a jelen és jövő harcaihoz egyaránt.
„A nemzetnek örökké szüksége lesz „Rongyosokra”. Örökké szüksége lesz a minden gátat ledöntő akaratra, a legendás magyar virtusra és azokra az eszmékre amiket a felkelők is képviseltek.
Amikor azt gondolnánk, hogy hiábavaló a küzdelmünk, csak gondoljunk vissza a Rongyos Gárda harcaira. Jusson eszünkbe az a heroizmus amit ők mutattak a csatamezőn és adjon nekünk elég erőt, hogy amikor eljön az idő, akkor a véres kardot mi is méltóképpen emelhessük majd a magasba!”
Ezután Incze Béla, Mozgalmunk vezetőségi tagja lépett a jelenlévők elé és kezdett bele megemlékező beszédébe.
Felvezetésként az emléknapról és magáról a hűség fogalmáról beszélt:
„A Hűség Napja egy gyönyörű nap a magyarság számára. A hűség egy rendkívül fontos szó, amely már az ősi Rómában is komoly jelentőséggel bírt. Innen származik annak a mondásnak is az alapja, mely szerint „a hűség erősebb a tűznél!”. Ezt Sopron a népszavazáskor be is bizonyította.”
Folytatásként kiemelte, hogy:
"a felkelők harcai nélkül, nem jöhetett volna létre a népszavazás, ennek ellenére „nem csak napjainkban nincsenek eléggé megbecsülve, nem csak napjainkban történik meg az, hogy szavazófülkékre és leadott szavazócédulákra utalnak vissza a történészek és a politikusok. Ez saját korukban is ugyanígy volt.”
"Majd szellemiségük ismertetésével folytatta, összehasonlítva őket a hétköznapi katonákkal, akik közül sokan letetették a fegyvert, amikor erre szólították fel őket. Míg a felkelőket „mozgatta valami belülről. Számukra a tiltás sem volt akadály, a katonai esküjükhöz ők voltak hűek és ők szolgálták híven a hazát azzal, hogy önkéntesen szerveződő elit alakulatot alkottak, szembeszállva azokkal, akik szerették volna megcsonkítani az országot.”
Beszéde végéhez közeledve arra hívta fel a megjelentek figyelmét, hogy mint a történelem során mindig, most is két embertípus áll egymás mellett. „Az egyik embertípus képviselői a héroszok, azon óriások közül kerülnek ki, akiket nem becsül meg az adott kor politikai elitje … Ennek ellenére, ők akár katonai karrierjüket, vagy akár az életüket feláldozva megteszik azt, amit megkövetel a haza. A másik oldalon a szürke massza van. … Ez a szürke massza megszavazza, hogy Sopron és környéke Magyarország része maradjon. Azonban nem ez a szürke massza harcolta ki a győzelmet. Napjainkban is létezik ez a szürke tömeg, ahogy a másik embertípus, a hérosz is.
Zárógondolatait Ezra Pound idézetével vezette fel:
"Rabszolga, aki várja, hogy felszabadítsák!"
Majd a következő mondatokkal zárta beszédét:
„A tömeg, amelyik az urnához járult amikor megengedték ezt neki, ő várta, hogy felszabadítsák, aki pedig felszabadította, az nem a politikai elit volt, hanem a felkelők voltak, fegyverrel a kézben!”
Miután a beszédek elhangzottak a koszorúzásra került sor. Elsőként Mozgalmunk, majd az Ultras Csapod helyezte el a koszorúját, mellyel a tiszteletünket és hálánkat szimbolizáljuk.
Ezután a Himnusz közös eléneklése következett.
A megemlékezést látványosan, pirotechnikai eszközökkel zártuk.
1921-ben tüzek gyúltak a végeken. Ezeket a tüzeket nekünk továbbra is táplálnunk kell, nem hagyhatjuk, hogy kihunyjanak!
Légió Hungária
