A holtak tiszteletére - Drezdában jártak legionárius bajtársaink

Idén immáron 26. alkalommal rendezték meg a drezdai emlékmenetet és megemlékezést. Az eseményre az ország minden szegletéből érkeztek nacionalisták, hogy együtt emlékezzenek meg a nyolcvan évvel ezelőtti történésekről. Mellettük számos külföldi ország is képviseltette magát, többek között olaszok, franciák, görögök, csehek és delegációnk tagjai is lehetőséget kaptak együttérzésük kifejezésére.

A gyülekező helyszínére érve serény készülődés, köszönés a már ismerős arcoknak és barátoknak, majd a kötelező rendőri ellenőrzés következtek. A német rendőrség által alkalmazott szabályok meglehetősen egyediek legtöbbször, most például egy pulóvert akartak lefoglalni bajtársunktól, ami az arc elfedésére alkalmas elemet tartalmazott. Mivel azonban nekik sem volt kedvük erről jegyzőkönyvet felvenni, felajánlották, hogy ha a szemük láttára eltesszük egy autóba és egészen biztosan nem vesszük elő a rendezvény ideje alatt, akkor mindettől eltekintenek.

A kisebb közjátékokat követően megkezdődött a nyitóbeszéd. A főszervező először felhívta a résztvevők figyelmét a kötelezőkre; a rendőrség éppen, mármint pillanatnyilag érvényes rendelkezéseire, mint hogy szervezeti zászlók nem jelenhetnek meg a kegyeleti megemlékezésen, tíz emberenként egy zászló engedélyezett, arcot takarni tilos, de csősál a hideg ellen azért lehet, de csak és szigorúan orr vonalig, feljebb már intézkedést von maga után. Szóval a jól megszokott német csűrt-csavart jognyírbálás most sem maradt el.

A főszervező nyitóbeszédét követően a külföldi vendégek oszthatták meg gondolataikat a résztvevőkkel. Elsőként csehországi Nacionalisté képviselője szólalt fel.

Őt követte Mozgalmunk delegált tagja, aki történelmi aspektusból világított rá a magyar-német kapcsolatokra. Német nyelven tartott beszédében fajsúlyos elemként hivatkozott arra, hogy miként a jövő Európájának építése lebeg szemeink előtt, bármi áron ügyelnünk kell arra, hogy mellőzzünk mindennemű testvérháborút, értelmetlen sovinizmust és belső ellenségeskedést sorainkban. Ezzel Mozgalmunk egyik legfontosabb külkapcsolati téren megfogalmazott célkitűzését több ízben is tolmácsolta a rekordszámú résztvevő, mintegy 3488 nacionalista számára, amit a beszéde során több alkalommal is elismerő hangos taps kísért.

A nyitóbeszédek részét képezte továbbá egy idős hölgy visszaemlékezése, aki gyermekként rákényszerült az események testközelből való átélésére: az 1200 fokon égő gyújtó bombák okozta pusztításra, a forró betonba ragadt égő holttestek látványára, az elpusztult város képére.

A menet ezt követően vette kezdetét két óra magasságában. A rendezők szigorúan öt fő alkotta sorokba sorakoztatták fel a teljes tömeget, majd a rendőrök aktív kísérete közepette megindult a felvonulás.

Antifa oldalról a szokásost tapasztalhattuk: ostoba skandálások, sípolás, bármi áron igyekeztek megzavarni a nacionalisták méltóságteljes, mindvégig emelt fővel véghezvitt menetét. A kődobálásuk miatt a rendőrség kénytelen volt egy ponton leszűkíteni a menet sávját, illetve még indulás előtt hírt kaptunk egy aszfalton helyet foglaló társaságról. Nekik hűlt helyüket találtuk már csak illetve az út mentén elszórt párnáikat.

A zárást képező megemlékezést már csak néhány arcátlanul zavaró antifa újságíró és a németek dala alatt fütyülő antifa idióták zavarhatták volna meg, de a legendás német hidegvérűség hozzájárult ahhoz, hogy életünk egyik legméltóságteljesebb megemlékezésén vehessünk részt, és térjünk haza értékes tapasztalatokkal.

További képek az eseményről: