A királynék városában emlékeztünk a II. világháború hőseire
Az idei évben ismét megemlékeztünk Veszprémben azokról a magyar-, és német katonákról, akik 1945 márciusában védték a várost a Székesfehérvár irányából előre nyomuló szovjet hadsereg ellen.
Az esemény felvezetése után ismertettük az itt történt eseményeket, ezt követően a helyi divíziónk egyik tagja mondta el megemlékező gondolatait. A beszed után a megszokott “Vagyunk” rítust felelevenítve tisztelegtünk az itt elhunyt hősök előtt, ezt követően pedig egy koszorút is elhelyeztünk az emléktáblájuk előtt.
Az veszprémi harcokról röviden:
Veszprémet 1944 júniusától, majd decemberétől folyamatosan bombázták: összesen 85 támadást szenvedett el a város, amelyek következtében a 2900 lakóházból mindössze 800 maradt épségben. A bombázásokban 75 városi lakos vesztette életét. A város, mint közlekedési, és utánpótlási csomópont, valamint a 101. „Puma” Honi Légvédelmi vadászrepülő-ezred jutasi katonai reptere miatt is jelentős célpont volt.
1945. márc. 16-án Székesfehérvár északi térségéből megindult a bécsi és pozsonyi hadászati támadó hadművelet, melynek célja a német védelem felszámolása volt a térségben. A szovjetek 8-as főút mentén és a gyulafirátóti nagymezőn történő gyors előrehaladásuk átkarolással fenyegette a 8-as főúttól délre lévő magyar és német alakulatokat és a városban lévőket. Itt a lövészárok és a légvédelmi állások kiürítését is e harcászati kényszer tette szükségessé. Ez nem gyávaságként, hanem előrelátásként értelmezhető. A 9. SS „Hohenstaufen” páncélos hadosztály és a 23-as páncélos hadosztály március 22-én és 23-án 102 szovjet páncélos kilövését jelentette. Ők a 4. lovashadosztály tagjaival kiegészülve egy nagyjából 3 km széles folyosót biztosítottak, amelyen át napközben a Székesfehérvárról kitört 5. SS-páncéloshadosztály maradványai, 23-ára virradóan pedig a délkeleti irányból harcolva visszavonuló, és jelentős veszteségeket elszenvedett német 1. és 3. páncéloshadosztály, a 44. birodalmi gránátoshadosztály és a magyar 25. gyaloghadosztály részei az északkelet és délkelet felől támadó szovjetek gyűrűjéből kijuthattak, és elérhették a német vonalakat.
A veszprémi víztorony és környéke, valamint a Nagy-Látó-hegy és a Kis-Látó-hegy megerősített német támpont voltak, melyeket a 3. páncélos hadosztály védett Soeth vezérőrnagy parancsnoksága alatt. A legintenzívebb harci események március 23-án zajlottak le a Nagy-Látó-hegyen, ahol a kedvező magaslati pozíció okán géppuskák voltak beásva. Az utolsó légitámadás is ezen a napon, délelőtt 10 órakor érte a várost, egészen a 14 órai kiürítéséig, valamint a 103-as, és 98-as szovjet gárda lövészhadosztály és egyéb szovjet alakulatok városba vonulásáig. Ők ugyan birtokba vették Veszprémet és Fűzfőt, azonban a német és magyar csapatok addigra már visszavonultak a szovjetek által képezett zsákból. Ezáltal a várost védő csapatok bekerítése és megsemmisítése nem sikerült.
Légió Hungária
