A mozgalmi év vége és egy új kezdete - képgaléria belső táborunkról

Közösség

2018 óta augusztus számunkra a mozgalmi év zárását, és egyben a következő kezdetét is jelenti, hiszen hat évvel ezelőtt ekkor alapítottuk meg a Légió Hungáriát.

Aki nyári táborunk konkrét programjaira, illetve az ott elhangzottak részletes bemutatására kíváncsi, annak csalódást fog okozni jelen beszámoló, ugyanis ezek kizárólag a legionáriusokra tartoznak, azonban változtatás nélkül közöljük Mozgalmunk vezetőségi tagja Incze Béla sorait, melyeket Telegram csatornáján tett közzé és egy képgalériát, mely betekintést enged az esemény hangulatába.

"Múlt hétvégén lezajlott nyári táborunk, ami számunkra a mozgalmi év zárása, illetve a következő kezdete. Ilyenkor számot vetünk és igyekszünk a jövőbe tekinteni. Az idei tábor kis túlzással egy tematika köré épült, amiről lentebb megosztok pár gondolatot a szélesebb publikummal is.

Gyakran szoktuk mondani, hogy az élet a komfortzónán túl kezdődik, de Ernst Jüngerre is sűrűn hivatkozunk, aki egy olyan embertípus képviselője volt, amelynek az I. világháború lövészárkai bizonyultak komfortzónának és kezdetben a civil élet nyomasztó szürkeségével nem tudott mit kezdeni.

Ez az embertípus azonban a harcot, a küzdelmet szellemi küldetésként éli meg és minden körülménytől függetlenül, vagy inkább ezeken felülemelkedve, meglátja a mindenkori frontvonalat, ahol kiteljesedhet, bármilyen is legyen a formája.

6 éve alapítottuk a Légió Hungáriát, mert úgy éreztük, hogy a szélsőjobb marginalizálódik, hogy nincs markáns utcai képviseletünk, hogy formailag elavult, hogy a világnézeti keretek nincsenek sem artikulálva, sem a kor kihívásaihoz igazítva.

Mozgalmas 6 év van mögöttünk, olyannyira, hogy néha sokkal többnek tűnik. Azt viszont ki kell mondani, hogy amikor izzik körülöttünk a közélet, mi akkor vagyunk a komfortzónánkban és főleg az elmúlt pár évben sűrűn érezhettük az adrenalin élénkítő, és nem mellesleg addiktív hatását.

Azonban a küldetés, amire elhívást érzünk, nem saját magunk szórakoztatása. Aki önző módon öncélúvá válik, annak már nem küldetése van, hanem színháza.

Amit eddig elértünk, abból természetesen semmit nem adunk fel, egyrészt taktikai okokból, hiszen ahol űr keletkezik, ott előbb-utóbb valaki ki is tölti azt, másrészt stratégiai okokból, hiszen "leszünk, akik vagyunk", kompromisszumoktól mentesen.

De, a hatósugarunkat növelni kezdjük, mert igazi hatást csak akkor tudunk kiváltani, ha nem kizárólag a legszűkebb közegünkhöz szólunk, hanem a társadalom szélesebb, de reflexek szintjén egészséges rétegeihez, ahogy mondani szoktuk az összjobboldalhoz.

Természetesen látjuk, hogy ez mekkora feladat, és szinte már halljuk az örök negatívok hangját, akik megmagyarázzák, hogy ez miért lehetetlen. De, azért leszünk az ilyen típusú monológokra immunisak, mert ugyanazok mondják majd, akik 6 éve azt akarták megmagyarázni nekünk, hogy miért lehetetlen mindaz, amit eddig véghez vittünk.

Mi akkor és most is Hamvas Bélát idézzük:

"Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen."

Képgaléria 2024-es táborunkról: