IX. Nacionalista Sporttábor – Miért csináljuk?

Immár IX. alkalommal fogunk neki, hogy valamilyen beszámolót adjunk a Nacionalista Sporttáborról, amelyet -méltán- szoktunk nevezni a nyár leghosszabb hétvégéjének.

Talán unalmas lenne ismét felsorolni, hogy mennyi fekvőtámasz-guggolás-jumpingjack kombót nyomtunk le a reggeli tornákon, mennyit futottunk, mennyit akadálypályáztunk, túráztunk nappal és éjszaka, mennyi szintemelkedést gyűrtünk le, mennyit bunyóztunk, mennyit birkóztunk, és még mennyi számtalan meglepő módon tettük magunkat próbára a tábor ideje alatt. Szóval, ez talán unalmas lenne, illetve egyébként is tettünk erről közzé (és még fogunk is!) képeket, videókat, rövid posztokat a Telegram csatornánkon, instán.

De így kilencedik alkalommal érdekes lehet azzal foglalkozni, hogy ezt az egészet miért csináljuk, mi értelme van ennek, és mi értelme van ebben ennyi energiát ölni. Ha már itt tartunk, először is álljunk meg pár szóra az utóbbinál, hiszen ez talán a legkevésbé látható része a sporttábornak. A szervezés gyakorlatilag hónapokkal korábban elkezdődik, sokszor ülünk össze (manapság már online is), hogy tervezzük a programot, hogy kielemezzük a korábbi évek tapasztalatait, hogy tudjuk tartani a színvonalat, és, ha lehet akkor még emeljünk is rajta. Aztán eszközlistát készítünk, leszervezzük azokat, akik edzések megtartásával tisztelnek meg bennünket, arculatot tervezünk, ami megjelenik a pólókon, emléklapokon, online hirdetéseken, tervet készítünk a hirdetésről és levezényeljük azt, fogadjuk és szűrjük a jelentkezéseket. És persze olyan hétköznapi dolgokról is gondoskodni kell, mint az ellátás, mikor, mit, hogyan, a programokhoz illesztve, beszerzési listákkal stb. És persze minden évben megnehezítik a dolgunkat váratlan események, lemondások, és számtalan egyéb dolog.

Egyszóval hatalmas, nem látható munka húzódik meg a tábor mögött. És mindezt teszik a bajtársaink teljesen ingyen, sőt a saját idejüket feláldozva, a saját anyagi javaikat ráfordítva erre, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy milyen hatalmas áldozat ez. A mai világban, amikor minden esemény, pláne, ha ilyen összetett és ilyen színvonalas, arról szól, hogy ki keres rajta pénzt, hogy milyen támogatásokból, milyen pályázatokból, milyen mutyikból lehet azt megfinanszírozni, akkor már önmagában ez az áldozat olyan dolog, ami magasra emeli ezt a tábort.

De mégis az egésznek a lényege, az üzenete?

A sport mindig honvédelem! Ezt egy olyan alapvetés, amely átjárja az egész rendezvényt. A honvédelem alatt nyilván értendő konkrétan hazánk fizikai megvalósulása, amelyet felfogásunk szerint kötelessége óvni minden egészséges embernek, sőt köteles ebből az okból (is) fenntartani és fejleszteni harckészségét.

De ennél elvontabb értelmezésben is óvjuk a honunkat, és ennél sokkal elvontabb rátekintésben is a harckészség fenntartása a cél, mi több, maga a harc egyik formája az, hogy fejlesztjük magunkat. A modern világ egyik jellemzője, hogy mindig a könnyebb út, a kényelmesebb verzió felé akar terelni, sőt, az egyik központi kérdése lett a modern embernek a kényelem, mintha az élet végső értelme nem lenne más, csak az, hogy kényelem legyen. Persze önmagában mi a baj ezzel? – kérdezhetné a laikus olvasó. Nos, elsősorban az, hogy ennek a kényelemnek az ára a szabadságunk, a totális kiszolgáltatottság, sőt, végsősoron az emberi mivoltunktól való eltávolodás. Az eltunyult, lefegyverzett, cselekvőképtelen ember, akit a modern világ kitermel, miközben a kényelmet hajszolja, paradox módon, fizikai, szellemi, lelki értelemben végigszenvedi az életét, hiszen nagyon is tisztában van önmaga gyengeségével. Így zárul be a kör, hiszen a kényelmet hajszolva elkerüli a kihívásokat, nem akarja és meri próbára tenni magát, soha nem fogja meghaladni a vélt korlátait, így soha nem fogja nemesíteni önmagát.

A sporttábor egy határozott kiállás a modern világ viszonyai ellen. Mielőtt bárki félremagyarázná, ez természetesen nem azt jelenti, hogy barlangban lakunk, vagy nem használjuk a modern világ vívmányait, dehogy nem, sőt felhasználjuk azokat, hogy még hatékonyabbá, színvonalasabbá tudjuk tenni a tábort! De nem hagyjuk, hogy ezek az eszközök használjanak minket, és pláne nem, hogy rabszolgává tegyenek minket. Gyakorlati példa: egy éjszakai túrát letervezni, vagy éppen gyorsan áttervezni, kiváló eszközök a modern applikációk, de ettől még a táborban ugyanúgy szigorúan korlátozva van a résztvevők részére a telefonok használata.

A tábor üzenete tehát az, hogy, amint a mozgalmi tevékenységünk egyéb ágaiban, úgy ebben is hadat üzenünk a modern világ elembertelenítő viszonyainak. Minden feladattal, minden megtett kilóméterrel, minden fekvőtámasszal, minden ütéssel és rúgással a korszellemmel megyünk szembe! Az csak a hab a tortán, hogy egyébként ezt tesszük a legnagyobb tudatossággal és szándékosan (ez különbözteti meg a Nacionalista Sporttábort a „sima” edzőtáboroktól), sőt erről sokszor komoly beszélgetéseket is folytatunk a tábor programjainak a keretén belül.

Ez tehát a sporttábor üzenete. Mindenkinek szívből gratulálunk, akik idén megmérettették magukat, mindenkinek hálásan köszönjük, aki bármivel segítette a sporttábor létrejöttét!

Utóiratként, de egyáltalán nem utolsó sorban, küldjük üdvözletünket bolgár barátainknak, akik velünk tartottak ezekben a kihívásokban! Reméljük, hogy nem sokára találkozunk, akár újabb, hasonló programok során!

Komoly munka előzi meg a sporttábort, amely többnyire láthatatlan marad.

Minden reggel tornával kezdődik, de néha ezzel is zárunk.

Természetesen a küzdősport edzések is szerves részei a programnak. Állóbunyó, földharc, taktikai jellegű tréningek egyaránt voltak.

Idén akadálypályából és köredzésből is többféle volt. Némelyik military hangulatú volt, másik az ókori görög olimpiákat idézte, némelyik inkabb az akadalyfutó versenyeket.
(A képeken kizárólag airsoft fegyverek láthatóak!)