Magasra csaptak a lángok - videós, képes beszámoló a Hősök Útjáról

A korlátozások, a sarkvidéki hideg, a süvítő szél és kegyeletsértő szélsőbaloldali bohócok ellenére is fényárba borult a Hősök Útja a kitörés 76. évfordulóján.

 
Nem titok, a koronavírus járvány okozta helyzet nagyban megnehezítette a Festung Budapest rendezvénysorozat különböző eseményeinek a szervezését, abban azonban biztosak voltunk, hogy idén is méltóképpen akarunk megemlékezni a kitörés során elesett katonákról és civilekről.

 

 

Idén harmadik alkalommal szerettük volna, hogy február 11-én este nyolc órára egy mécsesekből álló fénylánc jelezze azt az utat, melyen a Várban rekedt katonák utolsó nagy rohamukra indultak. Az is egyértelmű volt, hogy ez lehet idén az az esemény, melyet az aktuálisan érvényben lévő korlátozások mellett is nyilvánosan meg lehet hirdetni, szélesebb réteg számára lehetővé téve a megemlékezést. Résztvevőkből pedig nem volt hiány, talán idén jöttek el a legtöbben, hogy egy vagy több mécsessel járulhassanak hozzá a fénylánc létrejöttéhez! Koszorú is elhelyezésre került a Kapisztrán téren, a Légió Hungária és a Hungarian Hammerskins által.

Ezúton is köszönjük minden barátunknak és bajtársunknak, aki a hideg, szeles idő ellenére is jelen volt és hozzáadott egy kicsit ahhoz a lánghoz, melynek összeadódott fénye igencsak felzaklatta a sokakban uralkodó sötétséget.

 

 

Nem csak barátaink jelentek meg ugyanis, de néhány, egyébként teljesen jelentéktelen szélsőbalos figura is úgy érezte, hogy ez az esemény jó alkalmat jelenthet némi mocskolódásra. Szerencsére a résztvevők, betartva az előzetes felhívásban kérést, nem vettek részt ebben a bohózatban.
 

 

A nyugati világban jelentős erőt képviselő antifa mozgalom hazai szimpatizánsai is próbáltak az esemény ellen hergelni, de idén sem érezték úgy, hogy meg is kellene jelenniük.
A rendezvény mindenesetre jelentős médiafigyelmet kapott, általában igen színvonaltalan minőségben ellenségeink részéről, egy fontos pontot azonban érdemes megemlíteni.

 

Többen ismét felvetették ugyanis, hogy a „Kitörés Napja” nem lehet a szélsőjobb rendezvénye, hanem történelmi alapokon, tulajdonképpen integrálni kellene az állami ünnepek sorába, megtisztítva a szélsőjobboldali narratíváktól és „hamis mítoszoktól”. Ungváry Krisztián, akinek a téma kutatásában és feldolgozásában egyébként valóban jelentős érdemei vannak, egy weboldalt is létrehozott ennek érdekében. Mi azonban nem gondoljuk úgy, hogy a Becsület Napjának a társadalom jelen állapotában a mainstream részének kellene lenni. Nincs szükség arra, hogy kiherélt mondanivalóval a Becsület Napját az átlagjózsik „ünnepeljék” a panel hatodik emeletén. Láttuk, hova vezetett ez október 23., vagy éppen friss példaként június 4-e kapcsán.


A relativizálók leginkább a katonai erények jelenlétét igyekeznek megkérdőjelezni. Az valóban lehetséges, mi több, szinte biztosan voltak olyan katonák, akik már csak és kizárólag az életüket szerették volna menteni. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy aki február 11-én még a Várban tartózkodott, annak a megelőző hetekben, hónapokban lett volna több lehetősége is a feladásra, netán az átállásra. Nem nagy merészség tehát kijelenteni, hogy a kitörésben résztvevők igenis az utolsó pillanatig kitartottak amellett, amiért évek óta harcoltak. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy a kitörők egy jelentős része azzal a céllal lépett át a Bécsi kapun, hogy elérje a nyugat felé húzódó német-magyar csapatokat, és folytassa a harcot a szovjettel szemben. Ezekért a katonákért, honvédekért gyújtunk mécseseket évről évre, ezeknek a harcosoknak az emlékére vágnak neki százak a februári éjszakai túráknak a Buda környéki erdőkben. Valóban zajlott mítoszteremtés, de nem a szélsőjobb, hanem azoknak a katonáknak a részéről, akiknek kitartása, bátorsága és példamutatása mécsesekből álló fényfüzérként jelzi számunkra is a helyes irányt az egyre inkább eluralkodó sötétségben!

További képek:

 

Légió Hungária