Meghajtjuk zászlónkat a kidőlt oszlop előtt - Retkes Tamás nekrológja
"Nem túlzás azt állítani, hogy Gyuri tartóoszlopa volt egy tágabban értelmezendő közösségnek, mely tartóoszlop a tragédia következtében örökre kidőlt. A hátramaradókra így nagyobb teher nehezedik, egyszersmind méltóvá kell válniuk és méltónak is kell maradniuk a néhai társ emlékéhez."
A kidőlt oszlop és az új zászló
Felesleges lenne azon elmélkedni, hogy öt évvel ezelőtt milyen elementáris erővel sokkolta a magyar hazafiakat közös kedvencünk, Cseresznye Gyuri tragikus halála; ez ugyanis máig feldolgozhatatlan.
Nem túlzás azt állítani, hogy Gyuri tartóoszlopa volt egy tágabban értelmezendő közösségnek, mely tartóoszlop a tragédia következtében örökre kidőlt. A hátramaradókra így nagyobb teher nehezedik, egyszersmind méltóvá kell válniuk és méltónak is kell maradniuk a néhai társ emlékéhez.
Anno a temetésen résztvevő hazafias szervezetek és magánszemélyek a hétköznapokon talán szóba sem álltak volna egymással, de magas létszámuk és a gyors összefogás ténye rávilágított arra, hogy elhunyt bajtársunk a híd szerepét is betöltötte, úgy életében, mint halálában.
Egyszerre örvendetes és sajnálatos is az a tény, hogy az igazi hazafiak tábora egy nagy családhoz hasonló. Örvendetes azért, mert a minket összekötő erkölcsi-szellemi kötelék egy életre szól, míg sajnos sokszor pont a családtagok tudják a legjobban utálni egymást.
A mellett, hogy az elmúlt öt évben Gyurimester méltó emlékművet kapott a baleset helyszínén, továbbá a Hargitán, majd végül végső nyughelyén, részt vehettünk színvonalas koncerteken, és természetesen máig hallgatjuk az általa felénekelt Titkolt Ellenállás dalokat, nem mehetünk el szó nélkül az itt maradottak mellett sem.
Ha egy ember életét vesszük alapul, azt kell mondjuk, hogy öt esztendő elég sok idő, de persze szervezetek esetében sem kevés. Az elmúlt években sajnos többek kiábrándultak, illetve a legkülönfélébb okokból szervezetek szűntek meg, vagy szakadtak ketté. Többek már-már légüres térben kezdték el magukat érezni, egyre gyakrabban fogalmazva meg a súlyos kérdést: "hogyan tovább?"
Aztán úgy egy szűk évvel ezelőtt belső csatornákon szivárogni-terjedni kezdett a hír: egy új mozgalom, a Légió Hungária bont zászlót. Nem tudhatom, hogy az alapítókat mi vezette erre a névválasztásra, talán mindenkinek más lenne a válasza. A hazai szélsőjobb háza táján tapasztalható zilált állapotok tudatában elmondható, hogy ennél találóbban nem is keresztelhették volna az újszülöttet. Elég, ha például a Római Birodalom légióira gondolunk: ezek tagjai a szélrózsa minden irányából jöttek (igaz, ők különféle indíttatással), és a magukkal hozott speciális tudással erősítették a közös egységet.
A Légió Hungária is szép számmal fogadott soraiba veterán mozgalmárokat és hűséges szimpatizánsok, akár militáns, akár politikai színezetű hátteret hozták magukkal. A lényeg, hogy egy új zászló alatt gyűltek össze, melyre a közös értékek minimuma van felírva: Hagyomány! Öntudat! Közösség!
Ezt az új zászlót hajtjuk meg a kidőlt oszlop, Gyurimester emléke előtt tisztelegve.
Retkes Tamás
Légió Hungária - tagjelölt
