Ostromkalauz - 2 óra a '45-ös Budai Várban
Várakozáson felüli 80 fős résztvevői létszám mellett zajlott le a Festung Budapest Rendezvénysorozat első állomása, az Ostromkalauz.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, sajnos megfigyelhető volt egy negatív tendencia a klasszikus előadások látogatói létszáma, és ami még kiábrándítóbb, az egybegyűltek minősége kapcsán is. Az előadótermekben üres széksorok kongtak, azon a néhány ülésen, amit mégis elfoglaltak, önjelölt történészek; filozófusok és politológusok révedtek maguk elé üveges tekintettel a "kérdések" napirendi pontra várakozva, hogy többszöri felszólítás ellenére is közöljék az előadóval és a rendezőkkel, gyakran elmebetegségbe hajló elméleteiket. Az Ostromkalauz ezzel szemben egy olyan népes társaságot szólított meg, akik a téli időjárás ellenére is a témához méltó figyelmet tanúsítottak az elsőtől az utolsó percig.
A rendhagyó formai megvalósítás mellett szólt az is, hogy a Budai Vár és környezete olyan atmoszférával rendelkezik, amely nagyban elősegíti az 1945-ös ostrom és kitörés átélését.
Felkért előadónk Retkes Tamás volt, a téma szakértője, aki történészként felkutatta azokat a kevéssé ismert heroikus pillanatokat is, melyek a politikailag korrekt történetírás cenzúrájának áldozataiként a feledés homályába vesztek volna. Többek közt a Budapest Hősei című regény írójaként pedig arról tett tanúbizonyságot, hogy nem az a fajta ember, aki dátumok és egyéb számadatok száraz átadási kísérletével próbálkozik.
Gyülekezőnkre a Vár alatt került sor, ahol Tamás körülbelül nyolcvan embert repíthetett vissza az időben, hogy megismerhessük a civil lakosság szenvedéseit, hős katonáink bátor kitartását és az ellenség gátlásokat nem ismerő morális mélységeit.
A legifjabb generáció is képviseltette magát a rendezvényen. Elismerésünk mind a kis harcosnak, mind a szülőknek.
A "történelemóra" első felének végeztével menetoszlopunk megindult a Várba, hogy azokon az ösvényeken léphessünk a falak közé, melyeket annak idején európai ifjak vére öntözött.
Rövid sétánk célállomása a Kapisztrán tér volt, ahol kezdetét vette a tabukat feszegető, önálló gondolkozásra sarkalló előadás második fele. Hallhattunk olyan akciófilmbe illő kijutási kísérletekről, melyeket sikeresen fordítottak le a gyakorlat nyelvére is elődeink, de említésre kerültek saját nemzetük árulói, a Budai Önkéntes Ezred katonái is.
A rendezvény zárásaként mécsesgyújtásra került sor a Kapisztrán szobor lábánál, illetve Mozgalmunk vezetőségi tagja Incze Béla mondott köszönetet mind Retkes Tamásnak a kiváló előadásért, mind a jelenlévőknek részvételükért. Incze néhány mondat erejéig kitért a Becsület Napi megemlékezés bejelentésével kapcsolatos nehézségekre is, de mindenkit biztosított róla, hogy február 9-én sor fog kerülni közösségünk egyik legfontosabb rendezvényére.
Összességében kijelenthetjük, hogy az Ostromkalauz hatalmas sikert aratott, hiszen nem mindennapi létszám gyűlt össze egy olyan előadásra, mely első alkalommal, a tél kellős közepén, a szabadban került megszervezésre. Ebből azt a következtetést is bátorkodunk levonni, hogy a magyar szélsőjobb igényei találkoznak azon törekvéseinkkel, melyek a közeg megtisztítására és újraszervezésére irányulnak. Első nyilvános utcai demonstrációnkon, tavaly október 23-án elindultunk egy ösvényen, melynek az Ostromkalauz is fontos állomása, és egyben eredményességünk bizonyítéka is: A helyes úton járunk!
További képek az Ostromkalauzról:
Légió Hungária
