"Örökösei vagytok-e azoknak a bátor férfiaknak és nőknek, akik életüket adták a mi Európánkért vívott harcban?"

Örömteli, hogy idén, a '45-ös budai kitörés kapcsán megindult egy diskurzus a mainstream világban is olyan irányban, amely rehabilitálni kívánja a Várból kitörő katonahősök emlékét. Ez még akkor is így van, ha időnként nem tud szabadulni az ember a gondolattól, hogy mindez csak pártpolitikai összecsapások hullámainak az oldalvizén történik.

Becsület Napja. Tag der Ehre. Egy kifejezés amely rengeteg érzelmet és emléket idéz fel bennünk: állva meghalni, totális vörös terror, Budapest ostroma, ellenállás, végső küzdelem, kitörés, megszámlálhatatlan halott civil és katona. Egy város, amely erődként állt ellen és védte meg Európa nyugati részét a kommunizmustól. Budapest.

"Reméljük, évek múlva már komolyabb szervezés nélkül is természetes lesz a nacionalista közösség számára február 11-én néhány égő mécsessel felsétálni a Széna tér és a Kapisztrán tér közötti szakaszra, hogy ezen a napon mindig egy fényfüzér emlékeztessen azokra, akik a legdrágábbat, az életüket adták Budapestért, Magyarországért és Európáért!"

2019 február 9-én, szombaton ismét Budapesten fogunk összegyűlni, hogy egy megemlékezés keretei közt tisztelegjünk a magyar Fővárost védő európai harcosok előtt.

Minket is utolért a Facebook liberális cenzúrája. Átmenetileg eltűntünk a legnagyobb közösségi oldalról.

Múlt hétvégén Békéscsabán zártkörű összejövetelt tartottunk, melynek központi témája az 1945-ös kitörés történelmi megítélésének árnyalása volt.

Múlt hétvégén került megrendezésre, immár kilencedik alkalommal Balassagyarmaton a Legbátrabb Város Emléktúra. Ennek kapcsán kérdezzük a túrán résztvevő, annak tizennyolc kilométerét futva teljesítő bajtársunkat, Strausz Zsoltot.

Várakozáson felüli 80 fős résztvevői létszám mellett zajlott le a Festung Budapest Rendezvénysorozat első állomása, az Ostromkalauz.

Viharsarki bajtársainkat a -6 ℃ sem riasztotta el attól, hogy extrém módon tisztelegjenek a Don-kanyar hősei előtt: Egy januári éjszakát töltöttek a szabadban. Minimális élelmet vittek csak magukkal, a tüzet pedig felváltva őrizték.